Pánikbetegség a Házipatika.com oldalán

Rövid leírás
A pánikbetegséget hirtelen, rohamokban jelentkező heves szorongás jellemzi. A roham gyakran visszatérővé válik, kiváltásában nyilvánvaló okot nem találunk.
Ha ezek a pánikrohamnak nevezett epizódok ismétlődnek, illetve a beteg szorong a roham újbóli megjelenése miatt, pánikbetegségről beszélünk.

Előfordulás
A pánikbetegség előfordulása világszerte egyre nő; egy adott évben a lakosság 2,5%-a szenved tőle. A betegek nagy részénél nem ismerik fel a problémát, az első roham után általában valamilyen testi betegség gyanúja merül fel. A szív-érrendszeri, gyomor-bélrendszeri illetve neurológiai tüneteket mutató betegek jelentős hányada pánikbeteg.

Nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál, és családi halmozódást mutat. Általában a húszas évek elején jelentkezik, de kellő fizikai érettség esetén előfordul a serdülőkor előtt is.

Okok
A betegség egyértelműen meghatározható oka ismeretlen, ám számos elmélet született a kialakulására vonatkozóan.

A biológiai elmélet megalkotóinak egy csoportja a noradrenalin nevű neurotranszmittert vette górcső alá. A neurotranszmitterek olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől - neuron - a másikig. Kísérleteik során megállapították, hogy a noradrenalinban gazdag agyi terület ingerlése pánikot vált ki, ezért a vegyület aktivitásának változása hatással van a pánikroham kialakulására. Erre a területre hat a johimbin is, fokozva a rohamot, míg a klonidin nevű vérnyomáscsökkentő enyhítette a tüneteket.

Noha feltételezik egy genetikai komponens meglétét, nem találták eléggé erősnek ahhoz, hogy egyértelmű öröklődésről legyen szó.

A pszichológia - és a gyakorló szakemberek többsége - ma már úgy gondolja, hogy a pánikbetegség kialakulásában sokkal nagyobb szerepe van annak, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében lejátszódó folyamatokat. A pánikrohamot átélni gyakran szinte a megsemmisülés érzésével egyenlő, hiszen a tünetek például szívinfarktust, eszméletvesztést, vagy valamilyen egyéb életveszélyes betegséget utánoznak. Gyakori ezért, hogy a roham után tartós szorongás alakul ki, rettegés egy újabb rosszullétől. Ezt hívjuk "anticipátoros", jósló szorongásnak, ami megjelenik a betegek gondolkodásában is: "biztosan rosszul leszek ismét", mondogatják, és mivel a "szorongás beszél belőlük", a józan érvek alig ha másítják meg aggodalmaskodásukat. Sajnos ez a nehezen, sokszor csak pszichoterápiával megváltoztatható szorongásos állapot nagyban megkönnyíti az újabb roham kialakulását, és ezzel bezárult a kör.
A klinikusok szerint az okok kereshetők a rossz megküzdési technikákban, a szociális támasz hiányában, de nagy szerepet tulajdonítanak a szülők "túlféltő" magatartásának is. Annyi bizonyos, hogy a pánikbetegeknél fokozott szorongásérzékenységet lehet kimutatni: ebből ered a testérzékelésre fordított nagyobb figyelem, és a "tünetek" veszélyesként történő értékelése.

Tünetek
A pánikroham - mint a neve is mutatja - "páni" félelmet takar. A tünetek változatosak lehetnek, de a pánikbetegség diagnózisának kimondásához - noha általában ennél több fordul elő egyszerre - legalább négy tünetre van szükség a felsoroltak közül.

    Fulladás vagy légszomj
    Szúró, nyomó, égő mellkasi fájdalom
    Erős szívdobogásérzés vagy igen gyors szívdobogás
    Ájulásérzés, szédülés, bizonytalanság
    Reszketés, remegés
    Kipirulás vagy hidegrázás
    Izzadás
    Émelygés, hányinger, hasi feszülés, hasi fájdalom
    Zsibbadó, szurkáló érzés a végtagokban, az arcon
    A test idegenként való megélése
    Sírás
    Rémület, rettegés
    Halálfélelem
    A megőrüléstől, az önkontroll elvesztésétől való félelem

    A pánikbetegség tünetei gyakran három klasszikus variációban fordulnak elő. Ezek alapján meg lehet különböztetni a:

    mellkasi pánikot (mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, légszomj),
    a neurológiai pánikot (szédülés, ájulás, fejfájás)
    és a hasi pánikot (émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom).

A pánikrosszullét nem azonos a pánikbetegséggel. Ahhoz, hogy utóbbit kimondják, egy hónap alatt legalább négy pánikrohamot kell a betegnek átélnie.

A betegség diagnosztizálásnál fontos, hogy a tünetek hátterében az orvos nem talál szervi elváltozást. A roham gyorsan, általában 10 perc alatt éri el maximális intenzitását, és 20-30 perc elteltével akár teljesen szűnhet is, ezért előfordul, hogy a sürgősséggel hívott egészségügyi személyzet már egyáltalán nem észleli azokat a riasztó tüneteket, amelyekről a beteg beszámol.

A tünetek éjjel ritkán jelentkeznek, felébresztve a beteget, közterületeken, áruházakban, tömegben, járművön alakulnak ki. A pánikbeteg ezután általában szorong attól a szituációtól, amelyben a roham jelentkezett, ezért nem ritka, hogy másodlagos agorafóbia - egy speciális helytől való félelem - alakul ki.

Diagnózis
A diagnózis felállításához ebben az esetben különösen fontos a pánikrosszullét körülményeinek részletes és pontos leírása, az anamnézis kimerítő felvétele, hiszen egy szervi probléma pánikként történő értékelése súlyos veszéllyel járhat. A kórelőzménynek tartalmaznia kell az első rosszullét leírását - a tüneteket, azok megjelenési sorrendjét, a tünetek fennállásának idejét, tekintetbe véve a külső körülményeket -, és a roham ismétlődését. Fontos tudni, hogy a beteg szerint kiválthatta-e a pánikrohamot külső tényező; általában ekkor derül fény arra, hogy jelen van-e az agorafóbia az adott betegnél.

A tünetek függvényében el kell végezni azokat a diagnosztikus vizsgálatokat, amelyek kizárják a szervi eredetet. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a beteg fiatal és erős szervezetű. Az alapvizsgálatok közé tartozik a vérkép, az ionok és a vércukorszint vizsgálata, a pajzsmirigyhormonok szintjének mérése, az EKG, illetve neurológiai pánik esetén az EEG-vizsgálat.

Kezelés
A pánikbetegség gyógyszeres kezelésére két nagy gyógyszercsoportot, az antidepresszánsokat és a benzodiazepineket használják. Az antidepresszánsok alkalmazása történetileg messzebbre nyúlik, de fontos tudni, hogy a hatás beálltáig 3-4 hétnek kell eltelnie. Hatásukat csak rendszeres szedés során fejtik ki, a rohamok megszűntetésére így nem alkalmazhatók, de a megelőzés kiváló szerei. Az újabb típusú benzodiazepinek azonnal hatnak a szorongásra és képesek a rohamot is megszűntetni, bár a tünetek megszűntéig több időnek kell eltelnie. A rohamok elmúltával ezen gyógyszereket - folyamatosan csökkentve adagjukat - el lehet hagyni. Ezzel a tünetek megszűnését követően még legalább hat hónapig kell várni.

A kezeléshez azonban nem csak pszichoterápiás hozzáállásra van szükség - amely segítségével a beteg tisztában lehet betegsége folyamatáról -, hanem gyakran a szakszerű pszichoterápia is elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz. A kognitív viselkedésterápia során a beteg megtanulja kezelni szorongását, és átértékelni a pánikrohamot megelőző helyzetet. A terápia során kialakít egy olyan védelmi mechanizmust, amellyel már korai stádiumban leállíthatja a rosszulléthez vezető folyamatot.

Általában érdemes elkezdeni a gyógyszeres kezelést annak érdekében, hogy a rohamoktól szenvedő beteg tünetei minél hamarabb csillapodjanak, szorongása enyhüljön, így kooperációs készsége nőjön, és elkezdeni a pszichoterápiás kezelést, amelynek során a gyógyszereket fokozatosan le lehet állítani.

A gyógyulást persze számos olyan folyamat segíti, amely stresszoldó hatással bír. Így a pszichológusok javasolni szokták a naplóvezetést - amelyben a beteg leírja az őt ért stressz-szituációkat, és azonosítja az ezekkel kapcsolatos gondolatait, érzéseit -, valamint a légzőgyakorlatokat, és a testmozgást, különös tekintettel a jógára és a tai-chi-re.

Gyógyulási esélyek
Nemzetközi kutatások szerint a kognitív terápia a betegek 85%-nál eredményezett két évnél hosszabb ideig tartó tünetmentességet. Lévén a gyógyszeres és a kognitív terápia is jó hatással bír a rohamok csökkenésére, gyakran párhuzamosan alkalmazzák a két módszert.

A kezelés nélküli pánikbetegség súlyos szervi és pszichiátriai következményekkel járhat. A szervi szövődményekre jó példa, hogy a rohamok alatti vérnyomáskiugrás az idők során rögzül, így magasvérnyomás-betegség alakul ki az alapvetően fiatal betegeknél.

A pszichiátriai szövődmények közül az agorafóbia megjelenése igen gyakori, de a pánikbetegek között lényegesen nagyobb számban fordul elő a depresszió, a szenvedélybetegség - elsősorban az alkoholizmus és a drogfüggőség - és magasabb az öngyilkossági arány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése